Hat. Igen, ennyi. 6 éjszaka óta tudom, hogy többet nem ébredünk egymás mellett. Soha nem fájt még ennyire. Semmi. De tényleg semmi. Megkért, hogy ne írjak neki többet, de nem fogom bírni. Azért szakítottunk, mert túl sok energiát kellett az elmúlt időben arra szánni, hogy működjön. De én nem bírom nélküle. Egész nap csak a közös képeinket nézem. Az első fesztiválunk, Balaton, a betegsége, mikor minden nap feljártam hozzá, Ausztria, a születésnapja, a síelés...

 

Ne haragudj picim, hogy ilyen élmény volt a síelés... :( A világon mindennél jobban remélem, hogy még el tudunk menni síelni együtt, és sokkal jobb lesz, mint ez volt... Annyira hiányzol... 

Megosztás a facebookon